baraonda - (rend)szertelen gondolatok, életmesék

Elfelejtett Oláhpatak...

2016. október 03. - baraonda

75378906.jpgRozsnyótól északra, Dobsina szép szerpentinjei felé tartva útba esik Oláhpatak.  Ma már csak a falu határában álló romos ipari épületek emlékeztetnek rá, valamikor nagy dolgok történtek errefelé. A turisták általában a közeli Betlérre mennek, Oláhpatakon kevesen állnak meg.

A település közepén felújított kúria, jelenlegi funkciója szerint művelődési ház és múzeum, de az elmúlt száz évben volt már minden, óvoda, iskola, posta, sőt istálló is. Arról csak elhadarva beszélnek, hogy a sok viszontagságon, tűzvészen,  átépítésen keresztülment egykori kastélyban alig kétszáz évvel ezelőtt magyar grófok születtek. 

Itt jön világra 1821 tavaszán Szapáry Etelka és Andrássy Károly első fiúgyermeke, az Andrássy család betléri főágának megalapítója, Andrássy Emanuel, vagy ahogy akkoriban emlegették: Andrássy Manó. Oláhpatakon nő fel, később Tatán, a piaristáknál végzi el a gimnáziumot, majd a pesti egyetemen lesz bölcsész.

Nyughatatlan fiú, az egyetem után világgá megy. Bejárja Európát, Észak-Afrikát. Figyel, tanul, ami jót lát, mind magával hozná.  Igazi Andrássy, a politikai szerepvállalás a vérében van.  Hazajön és huszonhat évesen már az országgyűlésben képviseli Torna vármegyét.

1847-et írunk, az ország a szabadságharc küszöbén.  A gróf gyakori vendég Zichy Emánuel oroszvári kastélyában. Az érzelmeknek békeidőben is nehéz parancsolni, háborúban szinte lehetetlen. Zichy Emánuel angol felesége, Lady Charlotte Stachan beleszeret Andrássyba. 
A  gróf a pákozdi csata után emigrál, keletnek indul, India, Kína, Ceylon… Kezében toll, ceruza, ecset  – élményeit írja, rajzolja, festi.  Lady Charlotte egzotikus kalandokat akar, elhagyja férjét,  kilép az oroszvári álomkastély kapuján és követi Andrássyt mindenhová. A történetet mégis fekete keretbe teszi a gyász, a lady öngyilkos lesz.

A gróf is hazatér, újjáépíti a betléri birodalmat, kincsekkel rakja tele; festmények, fegyverek, porcelánok és messzi országokból hozott trófeák díszítik a kastélyt.  Vadászatokkal törnek meg a hétköznapok. Olyan társasági események ezek, amiken a rozsnyói polgároktól kezdve a szerb királyig sokan megfordulnak. Andrássy Manó szívélyes vendéglátó.
Megépül a jégverem, a környékbeli tavakból télen összegyűjtött jéggel hűtik a vadhúst, a jeges tömbök kitartanak a következő télig.

Az ötvenes évek közepén megnősül, felesége, Pálffy Gabriella igazi arisztokratához méltóan segíti a sajómenti embereket. A gróf is szívvel-lélekkel a vidék felvirágoztatásáért dolgozik. Apjától örökli a Károly-kohót, nem messze megépíti az édesanyjáról elnevezett Etelka-hutát, vasgyárakat vásárol, és sikerrel lobbizik a környék vasútfejlesztésért.  „Vasgróf”. Így emlegetik.

A gömöriek igen kedvelik a szorgalmas, jószívű Andrássyt. A gróf nem él vissza ranggal, pénzzel. Szerény, életvidám ember marad egészen 1891-ben bekövetkezett haláláig.

Oláhpatak szlovák anyanyelvű lakossága ma már máshogy emlékszik, szúrós megjegyzéseket tesznek, azt állítják, az Andrássyak kisemmizték a parasztokat, földjeiket elvették.  Hogy a nemesi család a községet királyi adományba kapta, földet nem vettek el senkitől csak vásároltak, hogy a gömöri falvak sokat köszönhettek nekik, hogy minden építkezést bőkezűen támogattak, hogy vasfeldolgozó üzemeikkel gazdaságilag fellendítették a környéket – meg sem hallják. Történelem. Hányszor átírták már…

Csak a magyarok mondják csendesen, ők bizony büszkék, hogy a Lánchíd darabjaiban örökké él a felvidéki vasbirodalom. Büszkék a Vasgrófra.

A betléri kastély egyik festményén elegáns nőalak gondolkodik. Lady Charlotte portréja ez, a tragikus sorsú angol hölgy félrefordított arccal ül, ölében kendő - ráismertek, ha arra jártok.

Ha Jókaitól a „Fekete gyémántok” c. regényt olvasnátok, Berend Iván alakját Andrássy Manóról mintázta az író.

Az oláhpataki kúria előzetes bejelentkezés után látogatható. A múzeum berendezése szegényes, a felújítási pályázat feltételeit teljesítették vele, szívük kimaradt. 

Magyar helységnévtábla nincs, Vlachovo lett Oláhpatakból. Betlér után tovább a Sajó mellett, az ötödik falu. 

A bejegyzés trackback címe:

https://baraonda.blog.hu/api/trackback/id/tr1611760263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2016.10.05. 09:17:43

Bizonyára nem véletlenül az a neve, hogy OLÁHpataka...
" 1427-ben 40 adózó portája volt, a nevek a lakosság oláh többségéről tanúskodnak."

Később már szlovák falunak számított:
"1880-ban 739 lakosából 628 szlovák, 42 német, 27 magyar, 18 más anyanyelvű"