baraonda - (rend)szertelen gondolatok, életmesék

Észak csillaga - Stella Kuylenstierna-Andrássy

2017. január 08. - baraonda

eg-a-puszta_stella_gyere_4c_5_custom_1024x680.jpg1918, Stockholm. A svéd hadtörténeti múzeum igazgatójának lánya, az aranyhajú Stella egy magyar nóta dallamait játssza a zongorán. Fülig szerelmes a stockholmi követség magyar diplomatájába, gróf Andrássy Imrébe.  Még csak 16 éves. Tizenhat... az álmodozások kora…

A daliás magyar grófnak is tetszik a csinos svéd lány. Amikor először kéri feleségül, Stella apja könnyedén mond nemet.  A katolikus, elszegényedett magyar gróf nem tűnik jó partinak.  „A lányom túl fiatal még, különben is, svéd férjet szánunk neki. Protestánst.”  - ezzel küldi el Andrássyt.

De amiről odafent már eldöntötték, hogyan legyen, azt idelent meg nem vétózza semmi. A grófot kötelességei Magyarországra szólítják, ám háromszor tér vissza Svédországba. Háromszor kéri meg Stella kezét. Mindig újra és újra, míg végül az öreg történész meghajol a fiatalok szándéka előtt és kimondja a varázsszót: Ja.

 „Szép virág az égő szerelem” – a decemberi esküvőn melegíti őket a magyar nóta. Nincs tőlük boldogabb két ember a világon!

Először Budapestre jönnek. Stella az Andrássy-palotában anyósától tanulja meg, hogyan viselkedik egy igazi arisztokrata lány. Később otthonuk lesz a homonnai Andrássy-kastély, majd az ország másik végébe, a letenyei kúriába költöznek. A svéd lány kezdi otthon érezni magát Magyarországon.  A gyermekáldás is megérkezik, két kislányuk és egy fiuk születik, Mária, Elizabeth és Imre.

Boldogság, aranyidő... A vakmerő gróf autókat tervez, sorra nyeri a gyorsasági versenyeket. Stella „Kincses újság” címmel női hetilapot indít, segélyirodát nyit a nehéz sorsú asszonyoknak.  Budapest és Letenye között ingázik, segít amerre jár.

Aztán ’44 végén Letenye elesik. El kell hagyni a szeretett falut. Kezdetét veszi a menekülés. A borzalom nyomai mindenfelé. Az oroszok százezernyi nő lelkébe égetnek örök bélyeget. A híres Gyöngyösbokrétát életre hívó Paulini Béla feleségét is megbecstelenítik, öngyilkosságba kergetik a házaspárt. Holttestüket Stella takarja le.

Karácsonykor utoljára még megjelenik a Kincses újság, aztán Stella a határ felé indul, Imre ezalatt megpróbál a svéd hatóságokkal kapcsolatot keresni, míg végül együtt hagyják el az országot és ideiglenesen Klagenfurt mellett élnek egy ideig. Stella a Nemzetközi Vöröskeresztnél vállal munkát. Mindent megmozgat, hogy élelmiszert, ruhát, tüzelőt, kötszert, gyógyszert szerezzen az oroszok elől menekülőknek.  A nélkülöző emberek sorsát képtelen saját erejéből megváltoztatni. Dönt. Hideg szemei mögött titkos tűz ég:  „Rómába megyek, a pápához! Segítenie kell!”

Hogy kinevetik? Hogy se pénze nincs az útra, de még rendes ruhája sincs, amiben elindulhatna? Hogy az audienciára minimum három hét a várakozási idő? A svéd-magyar asszony csak mosolyog.  Nincs, ami eltántorítaná.  Szervez, intéz és jószándéka előtt kinyílik a Vatikán kapuja. A pápa áldását adja és egyházi segítséget küld a szerencsétlen sorsú embereknek.

Néhány évvel később Amerikába költöznek. Stella hitetlenkedő amerikaiak százainak tart előadást, milyen az élet egy kommunisták által irányított országban.
A hatvanas években napenergia-kutatással kezdenek foglalkozni. Azt, hogy a magyar arisztokrácia egyik legnagyobb családjának tagjai, csak kevesen tudják róluk. Stella még jól emlékszik anyósa intelmeire: - egy úrilány nem hivalkodik!

Először Imre megy el, 1985-ben. Felesége 13 évvel éli túl. Svédországban temetik el.

Krasznahorkán, az Andrássy család védőszentjének képe előtt ne felejtsétek el, azt, hogy a csodatévő „Fekete Madonna” méltó helyére visszakerülhetett,  Stellának köszönhetjük, menekülésük első napján a család pesti pincéjéből felhozta és végig magánál tartotta.

Az asszony visszaemlékezéseiből Svédországban 1948-ban könyv jelent meg, több mint hatvan évnek kellett eltelnie, hogy az egyik hazai kiadó felkarolja és magyarul is olvashassuk. 

Letenyén még minden tavasszal nyílik a harangláb. Hangtalanul-színesen mesél  egy szőke svéd-magyar lányról, aki az első virágmagokat hozta.  A lányról, akit úgy hívtak: Stella Kuylenstierna-Andrássy. 

A bejegyzés trackback címe:

https://baraonda.blog.hu/api/trackback/id/tr7112108567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.01.09. 12:38:35

Szep tortenet. Barcsak a hazai "ujarisztokracia" is megertene, hogy a gazdagsag felelosseg is: segiteni kell a szegenyeknek, raszoruloknak, nem pedig a sajat zsebuket tovabb tomni. A jotekonykodas Magyarorszagon meg mindig kimerul a latszatban. Sajat szememmel lattam, ahogy az "uriasszonyok" beszaradt temperat es hianyos tarsasjatekot adtak a szegeny gyerekeknek szant karacsonyi ajandek gyujtesbe. Ma, Magyarorszagon ez a jotekonykodas. Sajat szememmel lattam, ahogy egy varosszepito csoport egesz nap dolgozott, faradozott egy felujitason. "Naccsagoasszon" odament, kivette az ecsetet egy resztvevo kezebol, odallitotta a sajat gyereket, mintha o festene, foto, majd az ecsetet eldobva tovabbmentek. Rremelem, tanulnak Stella asszony eletebol, es vegre megertik, hogy mi az igazi segitseg, igazi jotekonysag es hogyan viselkedik egy igazi uriasszony.

cardiobascuralis 2017.01.09. 23:59:40

"nyílik a harangláb"
Ez milyen idióta baromság? A harangláb egy épület.

"hitetlenkedő amerikaiak százainak tart előadást, milyen az élet egy kommunisták által irányított országban"
Mivel egy percet sem élt ilyen országban, nagyon hihető és hiteles lehetett.