baraonda - (rend)szertelen gondolatok, életmesék

Művészek szeretője - Alma Schindler

2018. május 27. - baraonda

alma_mahler1_1.jpgA tehetség a vérében volt. Meg sok minden más is. Az anyja operaénekesnő volt és festőművészeket gyűjtött. Apja is egy volt a sok közül. 

A XIX. század a vége felé tart. Házukban keringőzik az elit, csilingelnek a pezsgőspoharak, egymásnak adják a kilincset a kor elismert zeneszerzői, művészei.

Alma szép és válogatós. Nem áll szóba akárkikkel.  A zsenialitás illatát korán megérzi, még nincs tizennyolc, mikor a híres bécsi nőcsábász, Gustav Klimt akad a hálójába. Az első trófea kicsit ugyan ápolatlan, rajong a cicákért (a kétlábúakért leginkább), rajong Almáért is, bűzlik az alkoholtól és szifiliszes.  Számít ez, ha valaki annyira tehetséges, hogy képein szinte életre kelnek a nők?

klimt.jpg

Ám a szecesszió nagymestere nem szórakozatja sokáig.  Új fellépő érkezik, újabb Gustav, a különc komponista, Mahler.  Megismerkedésük másnapján megkéri Alma kezét.  1902-ben összeházasodnak, két lányuk születik. A muzsikus maximalista, igazi diktátor, nem kíméli a zenészeket. Nem kíméli Almát sem. Feleségének is vezényel: „mostantól egyetlen feladatod, hogy engem boldoggá tegyél!” 

gustavandalma.jpg

A férfi sikerei egyre hangosabbak, Bécs ünnepli, hitvesére nem marad ideje. Amikor elsőszülött lányuk skarlátban meghal, Alma szíve megszakad. Mahler New Yorkban kap munkát, felesége folyton beteg és az osztrák hegyek közé indul pihenni.  Egyik gyógyszere a friss levegő.  A másik egy fiatal mérnök, Walter Gropius.  Alma állapota szépen javul…  Az építész egyik szerelmes levele valahogy Mahler kezébe kerül.  A zeneszerző féltékeny, nem tűri a riválisokat. Hirtelen gondoskodni kezd feleségéről. Almának tetszik a helyzet, amit nem kap meg a férjétől, azt megkapja Gropius-tól.  Mahlert sem ejtették a fejére, magával viszi az asszonyt New Yorkba.  A látszólagos családi békét félbeszakítja a betegség. Most a zeneszerző szíve van soron. 1911 tavaszán a gyógyulás reményében visszaköltöznek Bécsbe, de Mahlerrel végez a május és egy bakteriális fertőzés.

Alma megözvegyül. Férje orvosa próbálja vigasztalni, de az asszony meg sem hallja. Egy orvos?! Egy orvos az nem művész!  

Bezzeg a híres-hírhedt festő a brutális képeivel, Oscar Kokoschka!  A vonzalom kölcsönös, de a férfiben túl nagy a birtoklási vágy. Féltékenységével a hegyekbe kergeti a nőt, ahol menetrendszerűen megjelenik Gropius. A mérnök szenved, hogy az imádott nőről Kokoschka sorra festi a képeket.  A nő nem bírja a festő mellett, szabadulni akar a szorításból.  Küszöbön a háború, a frontra küldi Kokoschkát, közben összeházasodik Gropiusszal és gyereket szül neki. Aztán az építészt is unni kezdi, „a hazának most szüksége van rád” és küldi Gropius-t is a frontra Kokoschka után.

waltergropius.jpg

Amíg a férfiak háborúznak, a nő egy fiatal íróval találkozgat. A bohém Franz Werfel nem csak tündöklő tehetségével de finom hangjával is elbűvöli az asszonyt.  

Közben véget ér a háború. Az egyik. A másik még csak most kezdődik. A férfiak előkerülnek a frontról. Almát Gropius is, Kokoschka is visszavárja. Utóbbi begolyózik a szerelemtől.  Először megfesti Almát teljes életnagyságban, aztán egy kanárival próbálja pótolni a hiányt, majd egy életnagyságú bábu következik. A bábut felöltözteti, arcát „Almásra” rajzolja, többször megfesti, fiákerezni viszi, fogadást ad a tiszteletére és együtt is alszanak.  Végső elkeseredésében aztán szó szerint kivégzi Alma-babát.

kokoschkawomenblue1919.jpg

A nő felbontja a Gropiusszal kötött házasságát, hivatalosan is Werfel menedzsere és múzsája lesz, 1927-ben feleségül megy az íróhoz.

werfel_alma.jpg

A megszokást nehezen viselő asszony hamarosan újabb kalandba keveredik. A férfi nem művész, mégis érdekes. Pap.  Írtak már hozzá zenét, verset,  lefestették többször, de Johannes Hollnsteiner az első, aki misét mond érte.

Velence-Bécs, veszedelmes viszonyok. És újra jön a háború. Werfellel együtt menekülni kényszerülnek, Amerikáig meg sem állnak. Az író könyvei szépen fogynak az Újvilágban, futja mesés villára, aranyéletre. De a szív… azzal csak a baj van! Most Werfel szíve adja fel. Mire véget ér a II. Világháború, Alma újra megözvegyül.

Nemsokára hatvan éves, fénye kicsit megkopott, de még mindig csupa nő, még mindig nem lesz akárki szeretője.  Hálószobájába csak művészek, politikusok, tudósok nyithatnak be.

New Yorkban halt meg, 1964 telén. Bécsben temették. Lehegesztett koporsójában kották, ékszerek, emlékek, viharos életének összes súlya.  Több mint háromszáz kiló.  Ha odaát netán szüksége volna valamire, ugye…  

Azt beszélik, amikor megjelent a túlvilág kapujában, a híres férfiak úgy dőltek sorra, mint a dominó.

A bejegyzés trackback címe:

https://baraonda.blog.hu/api/trackback/id/tr8514006464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Micawberné 2018.06.04. 21:10:48

Nagyon szépen megírt, emberi történetek.