baraonda - (rend)szertelen gondolatok, életmesék

Ne felejtsétek el Krasznahorkát!

2019. március 10. - baraonda

img_4154.jpg7 éve már, hogy Krasznahorka felett tűzbe borult az ég.  700 év lángolt azon az estén...  És a büszke várból nem maradt más, csak füstszagú, szürke-szomorú torzó.

Jössz a tizenhatos úton, Rozsnyó előtt jobbra nézel, megtalálja a szemed. Ne lepődj meg, ha a szíved kicsit rákapcsol. Sok minden odalett hét évvel ezelőtt, de a szirt tetején a régi falakban még maradt méltóság.

Az 1300-as években kezdődött. Először csak egy erődöt emeltek a magasban. A Bebek-családé volt, mint akkoriban szinte minden arrafelé.  Zűrös kezdet, a két rettegett Bebek fiúval , Imrével és Ferenccel nem volt tanácsos ujjat húzni.  A nevük összeforrt mindenféle tisztességtelenséggel, pénzhamisítással, gyilkossággal, árulással.

A XVI. században a vár a császári udvarhoz került.  Várkapitányok jöttek-mentek, aztán 1575-ben Andrássy Péter kapta meg a kulcsokat.  A terület szűkös volt, nem engedett sok bővítést. Néhány reneszánsz terem, egy elegáns várudvar – ez minden, amivel ki tudták egészíteni a régi épületet.  A rozsnyói országgyűlés idején itt töltötte a fagyos telet II. Rákóczi Ferenc.

A tanácsteremben báránybőrrel borított, különböző magasságú székek biztosították, hogy az asztal körül helyet foglalók feje egy magasságba kerüljön, így nyilvánítva ki, hogy mind egyenrangúak.

Később az egyik bástyából kápolnát alakítottak ki. Itt kapott helyett a családi sírbolt.  Az oltárt az Andrássyak védőszentjéről, Szűz Máriáról készült kép díszítette. Ez volt a híres „krasznahorkai Fekete Madonna” ikon.

Aztán kicsit gyorsulni látszott a világ. A vár már nem volt elég kényelmes. A család a XIX. század elején a várhosszúréti kastélyba költözött.  

1817-ben villám harapott a falakba. Abból a tűzből még felállt. Felújítás után az egyik legszimpatikusabb Andrássy fiú, Dénes, múzeumot alakított ki benne.  A várra a család közösen vigyázott.

Aztán jött a huszadik század és a negyvenes években a családnak el kellett hagynia a vidéket. A várat államosították és a Szlovák Nemzeti Múzeum felügyelete alá helyezték.

2012. március 10-én délután unatkozó kölykök randalíroztak a vár tövében. Gyufát is vittek. Hogy mi történt pontosan, azt senki sem tudja, de a vár nem sokkal később már lángokban állt. 

A felújítás csupa ködös ígéret.  Csupa „majd egyszer”, „valamikor”, „talán”…  A harangokat jószívű emberek pénzadományából már újraöntötték, felszentelték.  Mert van, ami nem várhat. 
Az újjáépítés többi része, amihez már kevés a nagylelkűség, továbbra is csak fájdalmasan kongó, üres szó.

Krasznahorkán minden márciusban ablakba tett gyertyákkal emlékeznek a hét évvel ezelőtti tűzre.

Ma este a várdomb oldalára sétáltak fel. Szakadt az eső, sírt az ég. Magasba tartott lámpákkal szomorú arcot rajzoltak.

Talán észreveszi végre valaki…

img_7673.JPG

Hollywood fekete-fehérben

audrey5.jpgMindent meg tudott mutatni. A csillogó sztárt és a hétköznapi arcot is a jelmez mögött.  Fotóiból címlapot csinált a Life, a Harper's Bazaar és számtalan magazin még.  Ikonikus fényképeit szinte mindenki ismeri. Fotózta a kölyökképű Brando-t A vágy villamosában. Elkapta a pillanatot, ahogy a kacéran mosolygó Monroe áll a metró szellőzőrácsa felett és szoknyáját magasra repíti a szél. Ott volt, amikor Anthony Quinn feltűrt ingujjban eljárta a táncot valahol Görögországban.

Híres színészek, híres képek. De ki állt a kamera mögött? Könnyen megjegyezhető neve volt, mégis elfelejtettük. Az Álomgyári fényképészt Sam Shawnak hívták.

Csóró orosz bevándorló családba született 1912-ben és New Yorkban nőtt fel az olasz negyedben. A félénk orosz kölyök nehezen találta helyét a hangos szicíliai bambinók között, leginkább az utcákat rótta, szurkot gyűjtött aztán sárral dagasztva szobrokat készített belőle.

A középiskolában művészeti foglalkozásra járt, rajzolni, festeni tanult. A tehetséges fiúnak a Pratt Intézet ösztöndíjat ajánlott, az így szerzett pénzből bérelte első stúdióját.

Egy karikatúra ide, egy rajz oda, jöttek sorban a megrendelések.  Volt már pénze bőrcipőre, szabóra. És fényképezőre. Mert a fotó az más, mint holmi rajz. Ott a pillanatot kell megtalálni, levadászni azt az egyet, amivel a kép jegyet vált a halhatatlanságba.

ss.jpg

A Collier’s magazin kötött vele először szerződést, fotóriporter lett, beutazta az Államokat. Nyakában ott lógott a Nikon, a téma meg ugye az utcán hever, hát próbált megörökíteni mindent. Képei kilógtak a keretből és önálló életre keltek.

timesquareboxingclub.jpg

franksinatra.jpg

Aztán egy napon megcsörrent a telefon, az Oscar-díjas rendező, Elia Kazan volt a vonalban, munkát ajánlott.  Kezet ráztak. Shaw hirtelen a legnagyobb sztárok között találta magát.  Dolgozott többek között Ingrid Bergmannal, Sophia Lorennel, Duke Ellingtonnal, Paul Newmannel,  Elizabeth Taylorral, Alfred Hitchcockkal, Audrey Hepburnnel, szinte mindenkivel, aki abban az időben számított. Reggeltől-estig ott volt a forgatásokon, de a fényképezőt nem tette le a munkaidő végén sem.  

loren.jpg

la.jpg

romy_1.jpg

Több művésszel baráti kapcsolatba került, például Marilyn Monroe-val is. Látta a szép színésznőt tündökölni, látta szétesni, ott volt Marilyn életének összes fontos és nem annyira fontos pillanatában.  

monroemiller.jpg

mmwindow.jpg

Az, hogy Monroe életének talán leghíresebb fotója elkészült szinte teljes egészében Sam Shaw érdeme. Még évekkel a film előtt tengerészgyalogosokat fotózott a barátnőikkel. Az egyik lány szoknyáját magasra kapta a szél. Amikor a Hét év vágyakozás forgatásán meglátta Marilynt a fehér ruhában, meggyőzte a rendező Billy Wilder-t, hogy egy hasonló szoknyalibbenős fotóval reklámozzák a filmet.
30 méteres Marilyn sziluett a Time Squaren, hosszú sorok a mozi előtt. Thank you, Sam! - kacsint Wilder, és újabb szivarra gyújt. 

mm1.jpg

A híres jelenet filmes hátterét az ismert kritikus, Fáy Miklós remek posztban elemezte éppen a napokban. 

1964-ben a Zorba, a görög forgatása alatt Anthony Quinnel közös apartmanban laktak Krétán. Élethosszig tartó barátságot ápoltak.
zorbathegreek2.jpg

Később producerként beszállt a mozibizniszbe, John Cassavettes-szel társulva több filmet, reklámot  is készítettek, de igazi szerelme mindig a fotózás maradt.

johnwayne.jpg

1999 tavaszán, hosszas betegeskedés után tette le örökre a fényképezőt.

ssvenice.jpg

Művészek szeretője - Alma Schindler

alma_mahler1_1.jpgA tehetség a vérében volt. Meg sok minden más is. Az anyja operaénekesnő volt és festőművészeket gyűjtött. Apja is egy volt a sok közül. 

A XIX. század a vége felé tart. Házukban keringőzik az elit, csilingelnek a pezsgőspoharak, egymásnak adják a kilincset a kor elismert zeneszerzői, művészei.

Alma szép és válogatós. Nem áll szóba akárkikkel.  A zsenialitás illatát korán megérzi, még nincs tizennyolc, mikor a híres bécsi nőcsábász, Gustav Klimt akad a hálójába. Az első trófea kicsit ugyan ápolatlan, rajong a cicákért (a kétlábúakért leginkább), rajong Almáért is, bűzlik az alkoholtól és szifiliszes.  Számít ez, ha valaki annyira tehetséges, hogy képein szinte életre kelnek a nők?

klimt.jpg

Ám a szecesszió nagymestere nem szórakozatja sokáig.  Új fellépő érkezik, újabb Gustav, a különc komponista, Mahler.  Megismerkedésük másnapján megkéri Alma kezét.  1902-ben összeházasodnak, két lányuk születik. A muzsikus maximalista, igazi diktátor, nem kíméli a zenészeket. Nem kíméli Almát sem. Feleségének is vezényel: „mostantól egyetlen feladatod, hogy engem boldoggá tegyél!” 

gustavandalma.jpg

A férfi sikerei egyre hangosabbak, Bécs ünnepli, hitvesére nem marad ideje. Amikor elsőszülött lányuk skarlátban meghal, Alma szíve megszakad. Mahler New Yorkban kap munkát, felesége folyton beteg és az osztrák hegyek közé indul pihenni.  Egyik gyógyszere a friss levegő.  A másik egy fiatal mérnök, Walter Gropius.  Alma állapota szépen javul…  Az építész egyik szerelmes levele valahogy Mahler kezébe kerül.  A zeneszerző féltékeny, nem tűri a riválisokat. Hirtelen gondoskodni kezd feleségéről. Almának tetszik a helyzet, amit nem kap meg a férjétől, azt megkapja Gropius-tól.  Mahlert sem ejtették a fejére, magával viszi az asszonyt New Yorkba.  A látszólagos családi békét félbeszakítja a betegség. Most a zeneszerző szíve van soron. 1911 tavaszán a gyógyulás reményében visszaköltöznek Bécsbe, de Mahlerrel végez a május és egy bakteriális fertőzés.

Alma megözvegyül. Férje orvosa próbálja vigasztalni, de az asszony meg sem hallja. Egy orvos?! Egy orvos az nem művész!  

Bezzeg a híres-hírhedt festő a brutális képeivel, Oscar Kokoschka!  A vonzalom kölcsönös, de a férfiben túl nagy a birtoklási vágy. Féltékenységével a hegyekbe kergeti a nőt, ahol menetrendszerűen megjelenik Gropius. A mérnök szenved, hogy az imádott nőről Kokoschka sorra festi a képeket.  A nő nem bírja a festő mellett, szabadulni akar a szorításból.  Küszöbön a háború, a frontra küldi Kokoschkát, közben összeházasodik Gropiusszal és gyereket szül neki. Aztán az építészt is unni kezdi, „a hazának most szüksége van rád” és küldi Gropius-t is a frontra Kokoschka után.

waltergropius.jpg

Amíg a férfiak háborúznak, a nő egy fiatal íróval találkozgat. A bohém Franz Werfel nem csak tündöklő tehetségével de finom hangjával is elbűvöli az asszonyt.  

Közben véget ér a háború. Az egyik. A másik még csak most kezdődik. A férfiak előkerülnek a frontról. Almát Gropius is, Kokoschka is visszavárja. Utóbbi begolyózik a szerelemtől.  Először megfesti Almát teljes életnagyságban, aztán egy kanárival próbálja pótolni a hiányt, majd egy életnagyságú bábu következik. A bábut felöltözteti, arcát „Almásra” rajzolja, többször megfesti, fiákerezni viszi, fogadást ad a tiszteletére és együtt is alszanak.  Végső elkeseredésében aztán szó szerint kivégzi Alma-babát.

kokoschkawomenblue1919.jpg

A nő felbontja a Gropiusszal kötött házasságát, hivatalosan is Werfel menedzsere és múzsája lesz, 1927-ben feleségül megy az íróhoz.

werfel_alma.jpg

A megszokást nehezen viselő asszony hamarosan újabb kalandba keveredik. A férfi nem művész, mégis érdekes. Pap.  Írtak már hozzá zenét, verset,  lefestették többször, de Johannes Hollnsteiner az első, aki misét mond érte.

Velence-Bécs, veszedelmes viszonyok. És újra jön a háború. Werfellel együtt menekülni kényszerülnek, Amerikáig meg sem állnak. Az író könyvei szépen fogynak az Újvilágban, futja mesés villára, aranyéletre. De a szív… azzal csak a baj van! Most Werfel szíve adja fel. Mire véget ér a II. Világháború, Alma újra megözvegyül.

Nemsokára hatvan éves, fénye kicsit megkopott, de még mindig csupa nő, még mindig nem lesz akárki szeretője.  Hálószobájába csak művészek, politikusok, tudósok nyithatnak be.

New Yorkban halt meg, 1964 telén. Bécsben temették. Lehegesztett koporsójában kották, ékszerek, emlékek, viharos életének összes súlya.  Több mint háromszáz kiló.  Ha odaát netán szüksége volna valamire, ugye…  

Azt beszélik, amikor megjelent a túlvilág kapujában, a híres férfiak úgy dőltek sorra, mint a dominó.

Katedrális konzervdobozból

justo_gallego.jpgHajnali fél négy.  Justo Gallego Martínez nekilát a munkának, ahogy lassan hatvan éve, vasárnap kivételével minden nap.  Törékeny termete eltűnik a kék munkásruhában, fején piros gyapjúsapka, szikár arcán 92 év barázdái. Körülötte cementes-zsákok, kopott téglák, gerendák.

1925 őszén, egy Madrid melletti kisvárosban, Mejorada del Campoban jön a világra. A család hatalmas területen gazdálkodik.  Apja a spanyol polgárháborúból soha nem tér vissza, anyja három gyerekkel marad magára.  A ház körül minden kézre szükség van, Justo otthagyja az iskolát, hogy a családi gazdaságban segítsen, közben arról álmodik, egyszer szerzetes lesz.

27 éves, amikor a ciszterci rendhez csatlakozik. A világtól félrevonulva telnek a napok.  A béke csak látszólagos, a fiú egyre fogy.  Köhögésétől visszhangzik a rendház. Tuberkulózis. A diagnózissal együtt megkapja a könyörtelen döntést is: túl nagy a fertőzés kockázata, el kell hagynia a kolostort.

Madridban ápolják. A szerzetesi álom odalett, muszáj másikat keresnie. A kórházi ágyon fekve a polgárháború képei kínozzák. Képzeletben újraéli, hogy a kommunisták lerombolják a legszebb templomokat. Megfogadja, ha túléli a betegséget, olyan katedrálist épít, amilyet még nem látott a világ. Ezzel köszöni majd meg az Égieknek…

És Isten nem engedi el a kezét…  A gyógyulás után hazatér. Szorgalom, hit, jóság és egy olajfaliget - ez az öröksége. Ami pénzre váltható, azt pénzzé teszi és a régi családi birtokon nekifog a feladatnak. Hogy nem ért az építészethez, hogy engedélye sincs, hogy a katolikus egyház nem támogatja a munkát?  Hogy kinevetik, őrültnek tartják? Ugyan, mit számít?!  Mindenkit őrültnek tartanak, aki kilóg a sorból.  Két keze, ereje, hite van – ennyi mindenhez elég.   

Könyveket vásárol, így tanulmányozza a világ legszebb kastélyait, templomait.  A kisváros téglagyárától kiselejtezett építőanyagot kap, mellé összeszed mindent, amiről úgy érzi, hasznos lehet. Semmi sem felesleges.  Törmelékek, cserepek, gumiabroncsok, konzervdobozok, teniszlabdák, biciklialkatrészek – mindennek helye van.  Épülnek a lépcsők, oszlopok, boltívek, kupolák… 

Épül az álom - a fantázia, a képzelet és Isten tervei alapján. Mert Justo  Gallego magáról szerényen annyit tart fontosnak megjegyezni, ő csak a kivitelezésért felel. Közben évek, évtizedek telnek el, repül az idő is, mint az angyalok.  Mint fészkére repülő gólya a harangtoronyban…

justo_gallego_03.jpg

A katedrális már közel ötezer négyzetméter.  Nem lehet nem észrevenni.  Lelkes önkéntesek segítik a munkát, az egyik freskót fest, a másik szobrot hoz. Az újságírók egymás kezébe adnák a kilincset, ha volna kilincs. Sokan keresik az idős embert, mindenki a titokra kíváncsi, mi viszi előre még? Fárasztja a felhajtás, úgy érzi, ebben a küldetésben nem ő a legfontosabb. Talán pont ezért, bármit kérdeznek tőle, a válaszaiból Istent soha nem hagyja ki.  Közben szelíden figyelmezteti a látogatókat, hogy két szelfi között vigyázzanak magukra, mert az épület ugyan már túlélt két kisebb földrengést, a szigorú bürokraták szerint statikailag mégsem biztonságos.

Akarata töretlen, de egészségi állapota már nem. Tudja jól, nem lesz energiája befejezni a fel nem szentelt földön épülő különös templomot.  A kemény munka, a kitartás, a hit emlékhelyét.  

Benne van az egész élete. Ha eljön az idő, meghalni is ott szeretne.  Reménykedik, talán nem bontják le… Talán munkája mindörökre fennmarad, mint egy híd az örökkévalóságba.  

justo_gallego_02_1.jpg

Leni

leni1.jpgMélykék óceán. Filigrán nő úszik a színes halak között, aranyhaját viszi a víz. Sellőnek talán már picit túlkoros. 90 éves elmúlt. (meg nem mondanád…) Korallok, tengeri csillagok, másvilág. Impressions of the deep…  Giorgio Moroder komponál zenét hozzá. Csodafilm. Elhallgatják, nem beszélnek róla mégsem.  Mert Leniről nem illik beszélni...  Közben több mint hetven éve tanul tőle a filmipar, operatőrök, rendezők próbálnak nyomába érni, csak a nevét törölnék ki mégis mindenhonnan…

Mindig a legjobb akart lenni. Táncosnőnek készül, apja persze tiltja, rendes lány nem ugrál a cirkuszban. Mire a papa észbe kap, már Lenit ünneplik a Deutsches Theaterben. A makrancos lányt semmi nem állítja meg. Illetve mégis. Jókor jön a rossz mozdulat, sajog a térde, mosolyogva meghajol, még egy utolsó vastaps, a függöny legördül, a lány pedig a színházról mozira vált.

A végzet hegye. Ott kap gellert a szíve. Megbabonázva nézi újra és újra. Aztán moziból ki, irány a Dolomitok! Az égig érő hegyek között forgat Arnold Fanck. Megkeresi. Helyet szeretne a következő filmben. A rendező először a szereposztó díványon próbálná ki a lányt. Leni szava hangosan csattan Fanck arcán, szeme közé üvölti: NEM!

De hisz ez a nő bármit képes eljátszani akár a puszta tekintetével! Megszállott, pont úgy, mint Fanck. Övé a főszerep. Később még több filmben dolgoznak együtt. A rendező nem kíméli. Hol jeges vízbe küldi úszni, hol lavinát zúdít rá, hol sziklafalra lógatja. Bosszú? Ki tudja... Leni keményen állja a jeges kihívást. Közben mindenre figyel, mindent elles, megtanul. Világítás, kamerahasználat, szűrők, vágás. Valamire készül... Filmet fog csinálni. Saját filmet!

A legjobbkor jön szembe Balázs Béla.  A rendezőnek nincs ideje kezdőkre, de Leni más. Nő! És micsoda nő! Hát persze hogy megírja neki a Kék fény forgatókönyvét. A filmből világsiker lesz, valami bizony elkezdődik… De a lány többet akar, végleg elhagyni a rutint, leszámolni a középszerűséggel! Még több feszültségre, még nagyobb vibrálásra vágyik.

1932-ben a Führer beszéde megbabonázza. Levelet küld neki, de maga sem bízik a válaszban. Ám Hitler találkozni szeretne vele.  És elkészül a film, Az akarat diadala, de sok baja lesz még ebből…  Leni szavára mozog a német hadsereg, a szakma félájultan nézi a mesterművet. Ünneplik megint.

Majd jön egy vitatott viszony Goebbels-szel, és a berlini Olimpia ’36-ban, újabb film, újabb ünneplés.

Aztán a zuhanás. A háborúnak vége. Neki csak most kezdődik igazán. Mindenét elkobozzák. Előbb az amerikaiak aztán a franciák zárják börtönbe.  Perek sora következik. Egyszer fent, egyszer lent… Majd egyre lentebb. Ráfogják, hogy Hitler szeretője volt. Ezek után nincs, aki mellé állna, nincs, aki finanszírozná filmötleteit. 

Hogyan tovább? Hemingway és az Afrikai vadásznapló inspirálja. Ötvennégy évesen kezd új életet a fekete kontinensen. Kezében fényképező. Előbb Kenyában kattintgat, különösebb visszhang nélkül. Néhány évvel később Dél-Szudánba költözik, a nuba törzset keresi, hamar befogadják.  Leni képei hirtelen életre kelnek.  Úgy mutatja be az ismeretlen világot, ahogy előtte még soha senki. Újra róla beszél a világsajtó. A művészvilág újra keresi a társaságát. Elégedetten hátradőlhetne, de még csak hetven éves, új kihívást, még több izgalmat akar!   

Járt már mindenhol, mennyben-pokolban, de a tenger mélyén soha. A búvártanfolyamra ötven év a beiratkozási korhatár. Magabiztosan füllenti az adatlapon: születési idő -1922.

Magával ragadja a mélység. Évekig fotóz a víz alatt, aztán felhozza odalentről a csend birodalmának legszebb képeit. 88 éves. Milyen erő viszi előre még?  

Ray Müller dokumentumfilmben keresi a választ. Leni ezúttal a kamera másik oldalán. Mese a huszadik századról, férfiakról, életről. És a művészetről. Mert ebből nem enged. Bármi volt, bármit hordtak össze róla, ő a művészetet szolgálta mindig, még az elátkozott propagandafilmmel is.

Hogy nem hisznek neki? Majd ő megmutatja! Túl a kilencvenen irány az óceán, újra lemerül a víz alá és forog a film.  Aztán utómunkák, sokáig… Tökéletesnek kell lennie! A századik születésnapjára időzítik a bemutatót. Előtte azért túlél egy balesetet, szeretett nuba harcosait látogatja meg, mikor  2000 februárjában lezuhan vele a helikopter. Csontja törik, de Leni soha nem sajnáltatja magát. Felépül. Ebből is.

A film tényleg tökéletesre sikerül, mégis méltatlanul keveset beszélnek róla. Az idős asszony ránt egyet a vállán, lepereg már róla minden. 2003 szeptemberében elfogy az ereje. Leni Riefenstahl 101 évet élt.

leni4.jpg

Lasky Beata – az első tátrai turista

laskybeata.jpg1515 szeptember, Krakkó.  I. (Öreg) Zsigmond udvarában megkondul a hírharang.  Azt beszélik, a lengyel király szépséges szeretője - másodállásban Kościeleckich kincstárnok felesége - kislányt hozott a világra. Az apasági vizsgálatot csak néhány évszázad múlva fogják feltalálni, így unatkozó udvarhölgyek tippelgetik, kire hasonlít inkább a kicsi Beata.

A kislány a királyi udvarban nevelkedik. Szép, mint az anyukája. Makacs és büszke, mint egy Jagello. 23 évesen férjhez megy Elias Ostrogski herceghez. Hetedhét országra szóló lakodalmat tartanak a Wawelben. A nászéjszaka jól sikerül, az ifjú hercegné hasa szépen gömbölyödik. Ám a herceg fél év múlva váratlanul meghal. A hivatalos verzió szerint egy lovagi tornán szerzett belső sérülés végzett vele. Az udvari konteó szerint pedig a herceg mostohatestvére, Vasyl, a tizenhatodik századi trendeknek megfelelően mérget csempészett bátyja poharába.

Akárhogy is történt, a herceg halott, az udvar gyászol, a várandós özvegyet kárpótolja a hatalmas örökség. November közepén kislánya születik, Elizaveta Ostrogska, egyszer majd róla is mesélek.

Beata bokáig jár a pénzben, az idő szalad, csenget az ötödik iksz és vele a szerencsevadász szélhámos, Késmárk befolyásos ura. Lasky Albert nincs még 30, nyakig ül az adósságban és mindenféle zűrös törvénytelenségben. Szavai viszont édesek, mint a méz. A közel ötvenéves asszony elveszíti józan eszét és feleségül megy a huszonegy évvel fiatalabb svindler nádorhoz.  

1565 tavaszán Késmárkra költöznek. A Tátra lábánál már minden csupa virág, a hegyek tetején még fehérlik a tél. Varázslat. Ez a látvány rabul ejt, nem tudok szabadulni. – mondja férjének. Albert csak nevet, már előrébb jár egy gondolattal.

Pünkösd környékén az asszony kirándulni indul. A gazdag nőt elkíséri néhány diák, de nyomában ott lihegnek a város fontosai, férje hitelezői is. Azt hiszik, Beata a garancia, hogy pénzükből még viszontlátnak valamit. A krónikák szerint a Késmárki-völgybe tartott a vidám társaság. Zöld-tó, Fehér-tó… Ha jártál már arra, tudod, igézően kacsintanak a tengerszemek.

Beata drága árat fizet azért, hogy flörtölni kezdett a Tátrával.  Úrinő nem bóklászik a hegyek között! – üvölti Albert, és feleségére zárja a késmárki vár tornyának ajtaját. Gondosan ügyel rá, hogy a torony ablakából az égig érő hegyekre lásson az asszony. Beata korommal kevert vízzel próbál levelet írni és segítséget kérni rangos ismerőseitől, mindhiába. Férje fondorlatai megakadályozzák az összes próbálkozást.

A raboskodás évei alatt lassan megőrült. Albert megszerezte vagyonát, elfelejtette, hogy már házas és feleségül vett egy francia nőt. 

Késmárki börtönét Beata csak 1576-ban hagyhatta el. Kassára vitték, ott őrizték tovább. Még abban az évben meghalt.

Lengyel történészek szerint a Késmárki-völgyben tett kiránduláson képmutató férje is részt vett.

Neve a Tátrával örökre összeforrt és így emlékeznek rá: Lasky Beata - az első tátrai turista.  

zoldtavivolgy.jpg

 

Példamutatásból jeles - gróf Andrássy Ilona főápolónő

andrassyilonabetler_1.jpg1942. A háború kellős közepe. A betléri kastély lakói, II. Andrássy Emanuel és felesége döntenek. Gyermekeiket, a 25 éves Ilonát és három évvel fiatalabb öccsét, Gézát, a lichtensteini rokonokhoz küldik. Vaduzba végül csak a fiú érkezik meg, Ilona nem hagyja el Magyarországot. Emigráció? Idegen országban, bizonytalanságban, megtűrtként? Ő nem az a lány!

Kékvérű barátnőivel, gróf Cziráky Alice-szal, gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával és Waldbott Hedvig bárónővel a Vöröskeresztnél kopogtatnak. Nem menedéket keresnek, segíteni szeretnének. „Ez nem elkényeztetett arisztokrata kislányoknak való feladat!” – figyelmeztetik őket finoman.

Ilona valamikor orvosi pályára készült, de szülei nem engedték egyetemre. Grófkisasszonyok nem járnak nyilvános iskolába!  
Ám a háború minden törvényt felborít. Így történik, hogy a főúri hölgyek beiratkoznak a Vöröskereszt önkéntes ápolói tanfolyamára.

Ilona először Bécsbe majd a Budai vár alatti Sziklakórházba kerül. Segít a műtéteknél, mossa a vért a padlóról, sebeket kötöz, életeket és lelkeket ment. Úgy tartják, utóbbi közelebb visz a gyógyuláshoz. „Ilona angyal” – csak így emlegetik. Idővel a Sziklakórház főápolónője lesz.  Emberség, áldozatkészség, kitartás, hit. Nagy szavak. Benne mégis megvolt mind.

sziklakorhaz1.jpg

Az ötvenes évek csúnyán elbánt a magyar arisztokráciával is. Ilonát kitelepítik, a Hortobágyra száműzik munkatáborba. A pompás betléri kastély helyett istállóban alszik. Szabadságát, vagyonát, emberi méltóságát elveszik, származását naponta számon kérik rajta. Állja, tűri az őrök megaláztatását és ki tudja, mi mindent még… Honnan szerzi az erőt? Isten és egy pici Szent József szobor. Ez minden és ennyi elég. Nincs rajta mit magyarázni.

1953-ig tart az őrület sokadik fejezete. Addigra családjából rajta kívül már mindenki Lichtensteinben él. Februárban meghal az édesapja, útlevelet nem kap, a temetésre nem engedik el.

Később visszatér hivatásához, a szerelem is rátalál. Negyven éves, mikor férjhez megy a majd’ húsz évvel idősebb Klimkó Dezső sebészprofesszorhoz. Támaszt, társat, apát keres? 10 éve nem látta a családját…

A megnyugvás ideje helyett a hatvanas évek börtönt hoz neki. A Rédly Elemérrel és társaival szemben indított egyházellenes koncepciós perben ítélik el. Míg Kalocsán raboskodik, férjét a rongy rendszer arra kényszeríti, váljon el tőle.

Szabadulása után volt férje lakásában él egy ideig és a Karolina úti Ortopédiai Klinika laborjában kezd dolgozni. Folyamatos rendőri és egyéb megfigyelés alatt telik az élete, mint sokaknak akkoriban. Mégsem hallják panaszkodni soha. Hogy csinálja? Tudjátok, Isten és a pici Szent József szobor…

szj_1.jpg

’71-ben végre útlevelet kap. Első útja hazavezet, Gömörbe. Krasznahorka, Betlér. Volt egyszer egy szép gyermekkor... Élete boldog helyszíneire később többször visszatér még.

Mesélik, a nyolcvanas években a krasznahorkai vár munkatársainak feltűnt, hogy egy szerény, idős asszony gyakran ellátogat a kiállításra, megveszi a belépőt és csatlakozik valamelyik csoporthoz. Egy tárlatvezetés után az idős hölgy azt kérte, hadd maradjon kicsit egyedül az Andrássy család síremlékei között. Vonakodva bár, de megengedték neki. Gróf Andrássy Ilona volt az.

1991-ben - végakarata szerint - őt is oda temették, nagyszülei mellé.

andrassyilonacsaladifoto.jpg

Tavaly Andrássy Ilona posztumusz megkapta  „A Szikla” díjat. Olyanok kapják ezt az elismerést, akik kitartottak a nehéz időkben és lelkiismeretesen dolgoztak mások megmentésén.

Idén decemberben, a grófnő századik születési évfordulójának tiszteletére emléktábla kerül a betléri kastély falára. A tervek szerint jövőre külön kiállítással is emlékezi szeretnének a nagyszerű asszonyra.

Öccse, Andrássy Géza - közel ötven év után először - testvére temetésére látogatott haza. 1997-ben bekövetkezett haláláig még jött néhányszor. Szeretett volna néhány fényképet a régi családi albumból magával vinni, ám a betléri kastély akkori vezetése megtagadta a kérést. A mostani mindent megtesz, hogy az Andrássy-kastély utolsó lakóira méltó módon emlékezzen mindenki. 

andrassygeza1.jpg

Elvarázsolt kastély Gömör szívében

Andrássy-kastély - Betlér

collage23.jpgBetléren megállt az idő. A kastély igazi túlélő. Nem tette tönkre a nem mindig mesés történelem. Eredeti berendezése szinte sértetlenül megmaradt; képek, festmények, díszek, trófeák, bútorok, órák, porcelánok, festett cserépkályhák, de még a felbecsülhetetlen értékű könyvtár is. Az étkezőasztal megterítve, mintha éppen vacsorához készülne az Andrássy-család.
Talán ott vannak a grófok is valahol, észrevétlenül őrzik, ami évszázadokig az övék volt. 

collage3_1.jpg

Bár a II. világháború után a legtöbb kastély berendezését szétlopták, az egykori nemesi ingatlanokból szanatórium, diliház vagy gyermekotthon lett, Betlérre odafigyelt a Gondviselés. A háború után a kastélyt elfoglaló szovjetek parancsnoka műkedvelő ember volt. Megtiltotta katonáinak a randalírozást. „Mindenre vigyázni!” – adta ki az ukázt. Betlér megúszta.

collage6.jpg

A kastély története még a középkorban kezdődött. Az ország akkori legbefolyásosabb mágnásai közé tartozó Bebek család építette a mostani kastélyhoz csak halványan hasonlító, vizesárokkal körülvett erődítményt. Később újabb épületrészekkel egészítették ki, mindig az aktuális funkciónak megfelelően. A XVI. század végétől leginkább lakóhelyként használták.

collage1_1.jpg

A Bebekek uralma után I. Andrássy István csak kisebb javításokat eszközölt, nagyobb átalakítást unokája Andrássy Károly és dédunokája, Lipót végzett a XVIII. század végén. Andrássy Lipótról már meséltem korábban, ő volt az, aki a Görbe-patak partján felépíttette a könyvtár-rotundát, megálmodta a díszkertet tavakkal, vízeséssel, szökőkutakkal, különleges épületekkel.

collage10.jpg

Az utolsó nagy átalakítás már a "Vasgróf" Andrássy Emanuel nevéhez fűződik. A XIX. század végén több tornyot kapott a kastély, de megújult a belső tér is, családi képtárral, szalonokkal bővült az épület. A park is egyre szépült, sétányokkal, ligetekkel, állatkerttel, újabb egzotikus növényekkel gazdagodott. A hetvenes évektől a világörökség védett parkjai közé tartozik.

A huszadik század elején az épületbe bevezették a központi fűtést és a vizet. A kastélyhoz 16(!) fürdőszoba tartozik. 

p1000645.jpg

Hogy mi minden van odabent? Az Andrássy-család szinte minden tagja művészetpártoló, műgyűjtő volt. Nélkülözve a szelfibotot, híres portréfestőktől rendeltek képet. Tengernyi alkotás díszíti a falakat. Festmények  - többek között - Benczúr Gyulától, Barabás Miklóstól, Mányoki Ádámtól, Feszty Árpádtól, Lotz Károlytól, Madarász Viktortól sőt Andrássy Manótól is. Pillangós csendéletek (baraonda kedvencei) Otto Marseus van Schriecktől.

p1000691.JPG

A kastélyban található értékeket, különlegességeket felsorolni kevés ez a blog, a festményeken, gyűjteményeken, gyönyörű porcelánokon, fegyvereken, berendezési tárgyakon túl, egyiptomi múmiától a keleti kincsekig minden van, unatkozni lehetetlen. 

collage20.jpg

A száraz tényeken kívül muszáj elárulnom, a kastély télikertje izgalmas, nehéz titkot őriz. Ott ölték meg az egyik szobalányt. Még 1890-ben történt. Szerencsére csak film az egész. Bő három hónapig tartott a forgatás, ráment az ősz, mégis megérte. Csupa Betlér lett.  Ne felejtsük el, a település 1890-ben még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A szereplők kezében magyar újság, az épületeken magyar zászló. Sokan a film miatt jönnek a faluba. A 13 részes kosztümös sorozat legtöbb jelenetét a kastélyban és a parkban vették fel, de dolgoztak Krasznahorkán sőt az Aggteleki-barlangban is. A filmben szereplő "betléri állomás" épületét a kastély jegypénztára mögött keressétek. 

collage2.jpg

A múzeum igazgatója, Barczi Gyula, nem fog kezet a lehetetlennel. A szívével dolgozik. Visszahozza az életet a kastélyba. Felfedezi az összes titkosnak hitt ajtót, fáradhatatlanul kutatja, mit rejt még a padlás. A tervek szerint a közelmúltban előkerült több ezer fénykép és negatív alapján a kastélyt megpróbálják a fotókon látható módon berendezni. Sorra nyílnak az időszaki kiállítások, az idei év az Osztrák-Magyar Monarchiáról szól majd, ehhez kapcsolódik a legtöbb program. Egyre több az autó és a turistabusz a bejárat előtt. Ha magyarul kérdezel, magyarul válaszolnak. A betléri Andrássy-kastély jó kezekben van.

collage4.jpg

Sokak szerint Betlér ősszel a legszebb. Aranyszínű fák, tompa fények, köd mögé bújó régi mesék. Tévedés. Mindig legszebb. Már rügyeznek a bokrok, lassan új ruhába öltözik a park, a kastélyt tavaszi valcer ébreszti a téli álomból. Aki nem hiszi, járjon utána!

p1010468.JPG

 

A múzeum munkatársának, Száraz Zsuzsának köszönöm, hogy volt ideje rám. Történeteinek helye lesz ezen a blogon!

Képek:
muzeumbetliar.sk
Ján Koleník
MuDr. Miloš K.

baraonda

A férfi, aki a maffia arcába nevetett


puglisi1.jpgVan egy templom Palermo külvárosában, a Brancaccio negyedben. Nehéz környék. Volt idő, mikor az Isten is csak lábujjhegyen merte megközelíteni. Odaküldött inkább egy papot, Giuseppe Puglisi-t.

Tökéletes választás volt, Don Pino nem félt semmitől. A Cosa Nostra-tól sem. Úgy gondolta, hite elég lesz a rendhez. A San Gaetano parókia udvarára terelte az utcagyerekeket, tanította őket, elfoglaltságot és könyvet adott nekik. Meg focilabdát, mert mégiscsak Olaszország... Kapun belül sportszerű volt a meccs, Puglisi úgy akarta, hogy kapun kívül is az legyen. A huszadik századi Néri Szent Fülöp pontosan tudta, hogy alulról kell építkezni, a legkisebbekkel kell kezdeni.  Azelőtt soha nem látott példát mutatott a vadember-palántáknak.  

Lassan megtelt az üres templom is. Brancaccioban megmozdult valami, a periféria mostohagyerekeinek Don Pino volt a remény, hogy a szél végre kisöpri a rosszat és helyére lép a jó. Lélek-reanimáció... Milyen szép küldetés...

Csak a Graviano fivérek figyelték egyre idegesebben, hogy hiába pisilték körbe a területet, a városrészben más lett a főnök. Isten? Vagy Don Pino? Egyre megy... A testvérpár emberei többször rátörtek a papra éjszaka, megverték, fenyegették... Rendíthetetlen maradt mégis.

Pedig Palermoban forrt a levegő. '92 tavaszán a maffia végzett Falcone bíróval, nyár közepén Paolo Borsellinoval. Puglisi továbbra is az életről prédikált. Életről, ahol a gyerekek iskolába járnak és nem a maffia raktáraiban csomagolják a drogot reggeltől-estig, ahol a tanár nem alvilági láncszem, aki szemet hunyva asszisztál mindehhez. Olyan világban hitt, ahol félelem nélkül, emelt fővel léphet ki az utcára mindenki.  „Parrone, vigyázzon magára!”- figyelmeztették. Sejteni lehetett, hogy nem lesz jó vége…

'93 szeptemberében, az ötvenhatodik születésnapján a háza előtt fejbe lőtték.

Brancaccioban azt beszélik, Don Pino mielőtt meghalt, gyilkosára mosolygott és annyit mondott: már vártalak.

Egykori lakása előtt a piazza Anita Garibaldi 5. bejáratánál emléktábla. Üzenet a brancaccio-i fiataloktól. "La mafia é forte ma Dio é l'onnipotente." - A maffia erős, viszont Isten mindenható.

Giuseppe Puglisi San Gaetanoban töltött közel három évéről film is készült. Alla luce del sole. Szicília tényleg csupa napfény. És csupa elsuttogott tragédia...

Észak csillaga - Stella Kuylenstierna-Andrássy

eg-a-puszta_stella_gyere_4c_5_custom_1024x680.jpg1918, Stockholm. A svéd hadtörténeti múzeum igazgatójának lánya, az aranyhajú Stella egy magyar nóta dallamait játssza a zongorán. Fülig szerelmes a stockholmi követség magyar diplomatájába, gróf Andrássy Imrébe.  Még csak 16 éves. Tizenhat... az álmodozások kora…

A daliás magyar grófnak is tetszik a csinos svéd lány. Amikor először kéri feleségül, Stella apja könnyedén mond nemet.  A katolikus, elszegényedett magyar gróf nem tűnik jó partinak.  „A lányom túl fiatal még, különben is, svéd férjet szánunk neki. Protestánst.”  - ezzel küldi el Andrássyt.

De amiről odafent már eldöntötték, hogyan legyen, azt idelent meg nem vétózza semmi. A grófot kötelességei Magyarországra szólítják, ám háromszor tér vissza Svédországba. Háromszor kéri meg Stella kezét. Mindig újra és újra, míg végül az öreg történész meghajol a fiatalok szándéka előtt és kimondja a varázsszót: Ja.

 „Szép virág az égő szerelem” – a decemberi esküvőn melegíti őket a magyar nóta. Nincs tőlük boldogabb két ember a világon!

Először Budapestre jönnek. Stella az Andrássy-palotában anyósától tanulja meg, hogyan viselkedik egy igazi arisztokrata lány. Később otthonuk lesz a homonnai Andrássy-kastély, majd az ország másik végébe, a letenyei kúriába költöznek. A svéd lány kezdi otthon érezni magát Magyarországon.  A gyermekáldás is megérkezik, két kislányuk és egy fiuk születik, Mária, Elizabeth és Imre.

Boldogság, aranyidő... A vakmerő gróf autókat tervez, sorra nyeri a gyorsasági versenyeket. Stella „Kincses újság” címmel női hetilapot indít, segélyirodát nyit a nehéz sorsú asszonyoknak.  Budapest és Letenye között ingázik, segít amerre jár.

Aztán ’44 végén Letenye elesik. El kell hagyni a szeretett falut. Kezdetét veszi a menekülés. A borzalom nyomai mindenfelé. Az oroszok százezernyi nő lelkébe égetnek örök bélyeget. A híres Gyöngyösbokrétát életre hívó Paulini Béla feleségét is megbecstelenítik, öngyilkosságba kergetik a házaspárt. Holttestüket Stella takarja le.

Karácsonykor utoljára még megjelenik a Kincses újság, aztán Stella a határ felé indul, Imre ezalatt megpróbál a svéd hatóságokkal kapcsolatot keresni, míg végül együtt hagyják el az országot és ideiglenesen Klagenfurt mellett élnek egy ideig. Stella a Nemzetközi Vöröskeresztnél vállal munkát. Mindent megmozgat, hogy élelmiszert, ruhát, tüzelőt, kötszert, gyógyszert szerezzen az oroszok elől menekülőknek.  A nélkülöző emberek sorsát képtelen saját erejéből megváltoztatni. Dönt. Hideg szemei mögött titkos tűz ég:  „Rómába megyek, a pápához! Segítenie kell!”

Hogy kinevetik? Hogy se pénze nincs az útra, de még rendes ruhája sincs, amiben elindulhatna? Hogy az audienciára minimum három hét a várakozási idő? A svéd-magyar asszony csak mosolyog.  Nincs, ami eltántorítaná.  Szervez, intéz és jószándéka előtt kinyílik a Vatikán kapuja. A pápa áldását adja és egyházi segítséget küld a szerencsétlen sorsú embereknek.

Néhány évvel később Amerikába költöznek. Stella hitetlenkedő amerikaiak százainak tart előadást, milyen az élet egy kommunisták által irányított országban.
A hatvanas években napenergia-kutatással kezdenek foglalkozni. Azt, hogy a magyar arisztokrácia egyik legnagyobb családjának tagjai, csak kevesen tudják róluk. Stella még jól emlékszik anyósa intelmeire: - egy úrilány nem hivalkodik!

Először Imre megy el, 1985-ben. Felesége 13 évvel éli túl. Svédországban temetik el.

Krasznahorkán, az Andrássy család védőszentjének képe előtt ne felejtsétek el, azt, hogy a csodatévő „Fekete Madonna” méltó helyére visszakerülhetett,  Stellának köszönhetjük, menekülésük első napján a család pesti pincéjéből felhozta és végig magánál tartotta.

Az asszony visszaemlékezéseiből Svédországban 1948-ban könyv jelent meg, több mint hatvan évnek kellett eltelnie, hogy az egyik hazai kiadó felkarolja és magyarul is olvashassuk. 

Letenyén még minden tavasszal nyílik a harangláb. Hangtalanul-színesen mesél  egy szőke svéd-magyar lányról, aki az első virágmagokat hozta.  A lányról, akit úgy hívtak: Stella Kuylenstierna-Andrássy.